Egy átlagos kedd reggelén, egy barna hajú férfi kezdett ébredezni, a nap sugarak, meleg simogatásának hatására. Nyitogatni kezdte szemeit és sűrűn pislogott, hogy az álom távozzon belőlük. Óvatos mozdulatokkal kezdet feltápászkodni és lassan, a körülötte lévő dolgokat érintve, kibotorkált a konyhába, ahol legjobb barátja és egyben lakótársa, az illatok szerint, kávét és reggelit csinált maguknak. Amint meglátta a falba kapaszkodó férfit, egyből elmosolyodott.
Bár barátja vak volt, próbált önálló maradni. A balesetben, melyben szülei életüket vesztették, megsérült a látása, talán örök feketeségre ítélve őt. Azt amit, addig a napig láthatott, már csak ujjaival tapinthatta, de egy idő után, ez is megfelelt neki. Igaz, miután a kórházból kiengedték, egy darabig depresszióban szenvedett és ki sem akart mozdulni a szobájából, de legjobb barátja, Byun Baekhyun, aki olyan lett számára, mint a bátyja, segített neki kilábalni ebből az állapotból.
Do Kyungsoo mindig is imádott zongorázni, ám a balesetét követően elvesztette a hitét, hogy a hangszeren valaha is játszani fog még, de segítséggel leküzdötte ezt az akadályt. Megelégedett a hideg billentyűk érintésével, és a lágy dallamok hallgatásával, amiket ő maga csalt ki a fekete-fehér hangszerből. Mikor játszott, a képzelete szárnyalt, egy új világot megjelenítve előtte, amit más nem láthatott, csak is ő. Sokszor gyönyörű ének hangja is társult, a gyengéd, néha erősebb dallamokhoz. Barátja, a fiú tudta nélkül vette fel, ahogy játszik és töltötte fel az internetre. Mindig elbűvölve figyelte, ahogy játszik és úgy gondolta, ezt másoknak is látniuk kell. A videó alatt leírta, mi is történt a fiúval, és min ment keresztül, hogy újra játszhasson. Rengetegen tekintették meg a videót, így Kyungsoo, a tudta nélkül vált híressé, amit egy szép nyári délelőtt, Baekhyun vigyorogva osztott meg vele. Az akkor még fekete hajú fiatal, először dühös lett, majd érdeklődve hallgatta, amit barátja mesélt neki, az olvasott kommentekről. Ezután, a Byun fiú hosszas kérlelése és könyörgése után, még több videót töltöttek fel, ami egyre híresebbé tette, a vak ifjút. Hónapokkal később, egy telefon hívást kaptak, miszerint egy újság szerkesztője interjút szeretne készíteni, az egyre népszerűbb zongoristával. Kyungsoo habozott és nem szerette volna elfogadni az ajánlatot, de végül megtette, ismételten csak kérlelésre.
Az interjút elkészítették és így az akkor már kissé férfiasabb arcú fiú, az újság címlapján kapott helyett. Nem sokkal később, Soo telefonja újra megcsörrent, de most nem egy szerkesztő hívta, hanem egy iskola igazgatója. Megszerette volna kérni, hogy tartson egy előadást az iskolában arról, hogyan tudnak megküzdeni a céljaikért, és hogy ne bántsák, a fogyatékkal élőket,illetve a súlyos sérülést szenvedőket, akiken meg is látszik a szerencsétlenség nyoma. Örömmel elfogadta az ajánlatot, hiszen mindig is szerette a gyerekeket, és örült, hogy valami jót cselekedhet, ezzel az előadással.
Sokat készült rá, és végül nem is vallott kudarcot. A gyerekek érdeklődve hallgatták végig, a vak fiú történetét, ugyanis Kyungsoo olyan bájjal és érdekesen mesélte, hogy arra nem lehetett azt mondani; unalmas. Ezt követően, több iskolából és gyerekekkel foglalkozó intézményből kapott felkéréseket, hogy előadást tartson, mindenhol ugyan ilyen sikereket elérve. Baekhyun is mindenben mellette volt, mert egy legjobb barátnak ez a dolga. Kitartani a másik mellett és segíteni neki, ha támaszra van szüksége.
A baleset Kyungsoo huszonötödik életévében történt. Két hónap kellett neki, hogy felépüljön az egyéb sérüléseiből, fél év, hogy kigyógyuljon a depresszióból és újra zongorához üljön, újabb fél év, hogy vakon is játszani tudjon, tíz hónap, hogy híressé váljon, a maga sajátos módján, akaratán kívül, és egy év, míg gyerekekkel foglalkozott.
Ilyen volt, annak a reggelnek a folytatása is, azzal a különbséggel, hogy Kyungsoot megkérték, dolgozzon egy speciális iskolában és segítsen a vak gyerekeknek. Először, oda is csak előadást tartani ment, ám a gyerekek nagyon megszerettek hasonló helyzetben lévő előadójukat, így az igazgató kérésére, elvállalta, hogy dolgozzon ott és beszélgessen, foglalkozzon a gyerekekkel.
Egy fiatal férfi segítette őt aznap, aki nagyon kedvesen bánt vele, de még csak, nem is nézett rá sajnálkozva, bár ezt Kyungsoo nem láthatta.
Akkor találkozott először Kim Jonginnal.
***
A reggelijük elfogyasztása után, Baekhyun elkísérte, a lassan harmincas éveibe lépő férfit, akin meg sem látszódott, hogy ennyire idős lenne, bár azért voltak árulkodó jelek. Az apró, szinte alig látható ráncok szemeinél, vagy kezein. Ettől függetlenül a kisfiús báj, mellyel mindig is rendelkezett, ugyanúgy helyet foglalt arcán. A nagy, mélybarna szemei, és szív alakú ajkai tökéletes összképet alkottak, pisze orrával és halovány bőrével. Látásának elvesztése révén, a divattal nem foglalkozott, amúgy is mindig Baekhyun felelt az öltözködéséért, így ez a baleset után sem változott.
Miután megérkeztek az iskolához, a két férfi karöltve indult meg az igazgató irodájának ajtaja felé, hogy a barna hajú fiú, biztosan jó kezekben legyen, és a szőke hajú nyugodtan hagyhassa ott barátját. Pár perc múlva, már a barnára mázolt falapon, koppant az idősebbik keze. Megvárták, míg engedélyt kapnak a belépésre, miután ez megtörtént, be is nyitottak. A világos iroda közepén egy hatalmas, barna, fa íróasztal ácsorgott, előtte egy kicsi üvegasztal, a két szélén pedig, fekete bőrkanapék voltak. Az egyik sarokban egy nagyobb szekrény állt, tele könyvekkel és iratokkal. Itt-ott növényeket is lehetett látni, amivel barátságosabb hatást kölcsönöztek, a nem túlzottan nagy irodának. A faasztal mögött, egy kissé pufókabb, hatvanas éveiben járó úr foglalt helyet, gyengéd mosollyal az arcán. Az egyik kanapén, pedig egy kreolbőrű fiatal férfi, aki, amint megszólalt, hogy köszönjön, Kyungsooban a felismerés lángját lobbantotta be. A kellemes hang, ami most is lágyan simogatta dobhártyáját, Kim Jonginhoz tartozott, aki a múltkor is segített neki. Az imént belépettek is helyet foglaltak, majd megbeszélték a dolgokat, és hogy mit kell csinálnia Soonak. Az is kiderült, hogy Jongin fogja őt segíteni, aminek mind ketten kifejezetten örültek, mert a szimpatizálás már a legelején meg volt köztük.
A barna hajú férfi, nagyon élvezte a munkáját, és Jong társaságát is. Pár hónap alatt nagyon jó barátságot kötöttek, már iskolán kívül is találkoztak, és fontosabb dolgokat is megosztottak egymással. Az idősebb elmondta, hogy milyen élete volt a baleset előtt, mesélt a szüleiről, a gyerekkoráról.A fiatalabb is elmesélte, milyen a kapcsolata az édesanyjával, ugyanis az édesapja a rákkal való hosszú küzdelem után, végül feladta a harcot és eltávozott az élők sorából. Végül Kyung, azt is megtudhatta, hogy a fiú, miért pont a gyerekekkel való foglalkozást választotta.
Kim Jongin, egy tiszta szívű, gyermeteg férfi volt, és ez az idősebbnek nagyon tetszett, csak azt nem tudta, miért ver olyan gyorsan a szíve.
A barna hajú, egyre furábban kezdte érezni magát, a fiatalabb közelében, de nem tudott rájönni, hogy miért.
Már december volt, mikor egy este vacsora közben szót ejtett Baekhyunnak a furcsa érzéseiről és a teste reakciójáról, hogy mit érez, amikor munkatársával tölti idejét.
- Tudod Kyungoo, ezt hívják szerelemnek. A szíved kiugrik a helyéről, amikor a hangját vagy a nevét hallod, mikor az illatát érzed, és mindenről ő jut eszedbe. Zavarba jössz a közelségétől, és élvezed, ha egy picit is érintkezik a bőrötök, egy kisebb felülete. Melegséggel és biztonság érzettel tölt el ha megölel, vagy hozzád intézi szavait. És te ezeket érzed Jongin közelében, igaz?- a megszeppent fiú csak bólintott, legjobb barátja szavaira.
- Bár most kezdődik a tél, hozzád elérkezett, a tavasz.- mondta Baek, lágyan mosolyogva. Örült ennek, mert úgy érezte, hogy a fiú érzései nem viszonzatlanok, hiszen Baekhyun látott, és látta azt a csillogást Jongin szemeiben, amikor az Kyungsoora nézett. A nagy szemű elgondolkozott a dolgokon, azzal már tisztában volt, hogy egyik nem sincs hátrányban nála, de még soha nem volt kapcsolata hímneművel. Volt már barátnője, és szűz sem volt már, de ezeket nem lehet egy meleg kapcsolathoz viszonyítani. Van ami megegyezik, de sok különbség is van, a két kapcsolat között.
Akkor jött rá, hogy visszavonhatatlanul szerelmes lett.
***
Január volt már, és közeledett a két férfi születésnapja, amit mindössze két nap választotta el egymástól, ezért úgy döntöttek közösen tarják, a kettő között, vagyis tizenharmadikán, az idősebb lakásán. Ez volt az első alkalom, hogy a fiatalabb, a barna hajú lakására ment.
Kyungsoo főzni szeretett volna valamit az estére, de látásának hiánya révén ezt nem tudta megvalósítani. Legalábbis nem egyedül. Elmondta Baekhyunnak, mit szeretne, aki készségesen felajánlotta a segítségét mindenben. A baleset óta a Do fiú most állt először a tűzhelyhez, pedig szeretett főzni. Végül sikeresen elkészültek az étellel, Baek pedig, gyönyörűen megterítette az asztalt és a lakást is kitakarította. Mindennél jobban szerette volna, ha barátja boldog lenne.
A következő lépése, pedig Soo, kicsínosítása volt. Egy szűkebb fehér nadrágot, és egy hófehér inget aggatott rá, szemeit egy kicsit kihúzta, bár sokat kellet szenvednie, hogy a nála fiatalabb megengedje neki ezt, és még selymes haját is beállította, végül pedig végignézett az eredményen. Meg volt elégedve a látvánnyal és saját magával is, amiért ilyenné varázsolta legjobb barátját. Önelégült gondolkodását, a csengő hangja zavarta meg. Megfogta a megszeppent fiú csuklóját és az ajtó felé indult vele. Gyorsan magára kapta a cipőjét megfogta a kabátját és ajtót nyitott, a fekete csőfarmerbe, fehér ingbe és fekete szövetkabátba bújtatott Jonginnak, akinek fekete haja, most lazán hullott gyönyörű szemeibe. A szőke hajú gyorsan elköszönt, majd már csukta is be maga mögött az ajtót. A magukra hagyott fiúk, öleléssel köszöntötték egymást, majd a konyhába indultak, ahol a vacsora már tálalva volt. Leültek, az asztalhoz, miközben folyamatosan beszélgettek, majd hozzá láttak az evéshez.
- Remélem, nem annyira szörnyű.- mondta szégyenlősen az idősebb.
- Nem, nagyon finom. Miért lenne szörnyű?- kérdezte Jong, két falat között.
- Hát, mert én csináltam, bár Baek segített, egyedül nem is ment volna.- vakarta meg tarkóját zavarában.
- Ezt, tényleg te csináltad?- hitetlenkedett a fekete hajú.
- I-igen.- jött egyre jobban zavarba a másik.
- Tényleg nagyon finom lett. Ügyes vagy.- mosolygott a fiatalabb, majd szavait tetézte, azzal, hogy gyengéden végig simított a vak férfi, pirosas orcáján. Ezután a vacsora kellemes csöndben folytatódott. Étkezés után, azt tervezték, hogy elmennek sétálni, így magukra kapták a kabátjukat, és elindultak a város fényei által megvilágított sötét éjszakába.
Egy hosszú séta után, a tengerparthoz érkeztek, ahol folytatták útjukat, egymásba karolva. Halkan beszélgettek, nevetgéltek.
-Újra látni akarok.- mondta szomorúan Kyungsoo.
- Miért gondolod így hirtelen?- kérdezte érdeklődve a magasabb, miközben megálltak.
- Mert, akkor láthatnálak. A balesetemet követően sokszor megfordult, már a fejemben, hogy milyen jó is lenne újra látni, de mióta téged ismerlek, ez többször az eszembe jutott, mint eddig. Nem gondoltam, hogy így fogok érezni, de... Szeretlek, Jongin.- folytak végig forró könnyei, az alacsonyabb hideg arcán. A kreol bőrű férfi, először lefagyva állt a könnyező fiú előtt, majd egy szelíd mosolyra húzta, telt ajkait.
- Én is szeretlek Kyungsoo.- mondta, majd gyengéden megfogta, az idősebb kezeit.
- M-most, mit csinálsz?- kérdezte a nagy szemű, miután túljutott a viszonzott vallomás okozta sokkon.
- Megmutatom az arcomat.- mondta mosolyogva és Kyunsoo kezeit, a saját arcára helyezte. Megfogta a vak fiú mutatóujját, és végighúzta azt, először az orrán, arcélén, homlokán, lehunyt szemein, és legvégül pedig ajkain. Elemelte a kezét, a másik fiúéról, aki folytatta arcának, ujjaival való felfedezését, ám a telt ajkakon tovább időztek el a kelleténél. Jongin finoman megfogta a kíváncsi kezeket, majd összekulcsolta ujjaikat. Soo megszeppenve nézett maga elé.
- Bocsánat, én- - de, nem tudta befejezni a mondatot, mert egy édes csókkal belé fojtották a további szavakat. Ott álltak a havas tengerparton, összekulcsolt kezekkel, egymás ajkait kóstolgatva. Mindkettejük fejében az járt, hogy ez életük legjobb csókja, és egyben legszebb is, ugyanis miközben egymással voltak elfoglalva, hófehér pelyhek kezdtek potyogni az égből, fehérre mázolva, a két férfi haját és a meseszép tájat.
Akkor vallottak szerelmet egymásnak, és akkor csókolták meg egymást először.
***
Eltelt újabb három, vidám hónap a két férfi számára, ezért úgy gondolták, hogy magasabb szintre emelik a kapcsolatukat; összeköltöznek. Kyungsoo először nem tudta, hogy mondja el Baekhyunnak, az összeköltözős tervet, így próbálta minél tovább halogatni a dolgokat. Ám Baek sem volt hülye, látta barátján, hogy valami zavarja ezért, egyik délután mikor a kanapén ücsörögtek, rá is kérdezett.
- Mi a baj Kyungsoo? És meg se próbáld azt mondani, hogy semmi, ugyanis látom rajtad, hogy van valami.
- Nem, tényleg van valami. Tudod, Jonginnal beszélgettünk a napokban és...- hagyta félbe mondatát, a nagy szemű.
- És?- kérdezett vissza a másik, bár volt egy sejtése, hogy mire is akar kilyukadni barátja.
- Azon, gondolkodtunk, hogy ideje lenne egy új szintre emelnünk a kapcsolatunk, és ö-összeköltözni.- mondta félénken. De Byun csak elmosolyodott, amit a másik nem láthatott és megsimogatta barátja hátát.
- Szóval azt szeretnéd, hogy elköltözzek?- kérdezte szórakozottan, de ügyelt rá, hogy barátja ne vegye észre, hangjában a játékosságot.
- Nem, dehogyis! Nem szeretném, ha elköltöznél, viszont szeretnék Jonginnal, együtt élni. Mit csináljak?- vált kétségbeesetté a hangja.
- Ne aggódj, nem sértődök meg,azért, mert ki kell költöznöm, már fel voltam rá készülve, azóta, hogy Jonginnal összejöttetek.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. Beszéltem erről Chanyeollal, és ő nagyon szívesen felajánlotta, hogy költözzek oda hozzá, ha eljönne ez a pillanat.- mondta lágyan. Ő már majdnem egy éve együtt volt Chanyeollal, így nekik sem okozott, túlságosan nagy gondot, az együttélés.
- Köszönöm, Baekkie.- ölelte meg jó szorosan Kyungsoo, az előbb említett férfit.
- Nincs mit meg köszönnöd. Mikor lesz a költözés?
- Erről, még nem beszéltünk, mert előbb, neked akartam elmondani.- könnyebbült meg egy kicsit, de még mindig bűntudata volt, mert úgy érezte elküldi legjobb barátját.
A költözködés végül két hét alatt lezajlott. Baekhyun megígérte barátjának, hogy sokszor meg fogja őt látogatni, aminek a másik nagyon örült, és végre a bűntudatától is megszabadult. Természetesen az együttélés sem kezdődött zökkenőmentesen, ugyanúgy mint minden párnál, náluk is volt néhány dolog amiket meg kellett beszélniük, de sosem veszekedtek. Ami viszont fusztrációt okozott, az, az egy ágyban alvás. Még nem feküdtek le egymással, mert Kyungsoo, nem érezte magát még késznek hozzá.
Akkor kezdődött meg közös életük, ugyan abban a házban.
***
Közeledett az ötödik hónap fordulójuk és Kyungsoo egyre többször érezte a fiatalabbon, hogy az többet szeretne, a szenvedélyes csókoknál, bár ezt sosem mondta az idősebbnek. És Soo legnagyobb meglepetésére, Ő maga is elkezdett ilyet érezni, de nem tudta, hogy adja a fiatalabb tudtára, hogy, készen áll a tovább lépésre. Erre tökéletesnek bizonyult a hónapfordulójuk éjszakája.
Épp az ágyon feküdtek összebújva egy szenvedélyes csók közben, amit végül Kyungsoo szakított meg.
- Jongin, h-ha sze-szeretnéd, akkor to-tovább is mehetünk a csóknál.- jött zavarba, és el is vörösödött.
- Biztos vagy benne?- kérdezte aggódva, a szólított.
- Igen.- mondta sokkal több önbizalommal, majd újra megcsókolta a fiatalabbat, szavai megpecsételése képen.
Jongin eldöntötte Kyungsoot az ágyon és mélyebben csókolta, közben pedig párja pólója alá nyúlva, puha, bőrrel fedett oldalát simogatta. Kyung egy kis erőt véve magán, megkereste szerelme ingjének gombjait és elkezdte őket kibújtatni fogvatartóik közül, hogy végül Jongin felsőteste szabaddá váljon, amit bár Soo nem láthatott, de ujjai rakoncátlan módon simítottak végig a bőrfelületen. A mellkasától kezdve, a kidolgozott hasfalon át egészen a férfi boxerének korcáig. Ezt az utat többször is bejárta, ugyanis nagyon tetszett neki, a fiatalabb testét borító felület selymessége, és érintéseire megfeszülő izmai. Jongin sem tétlenkedett tovább, egy pillanat alatt megszabadította párját, az őt takaró pólójától, amit valahova a szoba egy pontjára száműzött, de most ez érdekelte legkevésbé. Szájáról, áttért az idősebb nyakára, amire egy leheletnyi csókot adott, majd a fültövétől egészen a kulcscsontjáig végig nyalt a finom bőrön. Egy aprót beleharapott a kulcscsontjába és kissé nyálas puszikkal haladt lejjebb, egészen a férfi hasfaláig, majd vissza, megállapodva annak mellbimbóinál, ezzel egy sóhajt kiváltva, az alatta "szenvedőből". Mellkasa kényeztetése közben, kezei lejjebb vándoroltak, a nagy szemű nadrágjára., majd óvatosan, elkezdte lehúzni azt tulajdonosáról, alsónadrággal együtt. Miután megszabadította a felesleges ruhadaraboktól, magáról is lekapta a nem kívánatos dolgokat, így már anyaszült meztelenül mászott vissza partnerére. Újból, a vastag, szív alakú ajkakra hajolt, miközben tenyerét lassan, az idősebb férfiassága köré kulcsolta. Óvatosan kezdte húzogatni rajta kezét, aminek hatására, az ágyon fekvő torkából egy nyögés szakadt fel, további kényeztetésre biztatva ezzel a felette térdelőt. Mikor úgy érezte, hogy párjának közeledik a vég, elengedte őt és az ágy melletti éjjeliszekrény fiókjában elhelyezkedő síkosítóért nyúlt. Felpöccintette a tubus tetejét, majd három ujjára nyomott belőle. Kezét a megfelelő helyre vezetve, lassan kezdett körözni kedvese bejárata körül. Mikor már elég lazának érezte az alatta elhelyezkedőt, kevesével kezdte egy ujját felhelyezni, miközben gyengéden Kyungsoo ajkaira mart, kedves és óvó szavakat suttogva egy-egy csók között. Amikor könnyebben mozgatta ujját, csatlakoztatta a másodikat is, ami egy fájdalmas nyögést csalt ki, a vak férfiból. A harmadik ujjnál, már a könnyei is kicsordultak, de a fájdalom egy idő után eltűnt hangjából, és ezt Jongin is észre vette. Kihúzta ujjait Sooból, majd ismét a síkosítóért nyúlt. Nyomott a tenyerébe, majd szétkente azt, saját férfiasságán. Hímtagját, a másik férfi bejáratához helyezte és lassan kezdett el belé hatolni, közben kezét ismét a másik férfiasságára kulcsolta, ezzel próbálva elterelni az idősebb figyelmét a feszítő és fájdalmas érzésről, mely az alfelét kínozta. Mikor Jongin, már tövig volt, a szűk forróságban, várt, hogy szerelme, eltudjon lazulni. Pár perccel később Kyungsoo egy kicsit feljebb lökte csípőjét, ezzel jelezve, hogy a fiatalabb mozoghat. Jongin lassú tempóban kezdett el mozogni, majd mikor már csak az élvezettel teli nyögéseket hallotta, fokozatosan gyorsított lökésein. Kyung megemelte csípőjét, így a fiatalabb eltalálta a férfi prosztatáját, ezzel egy orbitális nagy nyögést, vagy akár mondhatnák, hogy sikolyt csalt ki, az idősebb torkából, ezért próbálta minél többször eltalálni, azt a bizonyos pontot, ami néha sikerült, néha pedig nem. Egyikőjüknek sem volt már sok hátra, így Jongin, még egyszer marokra fogta Kyungsoot, és a lökéseivel párhuzamosan kezdte húzogatni annak férfiasságán az érzékeny bőrt. A kettős kényeztetés hatására, pár pillanattal később, a passzívfél alhasa megfeszült, majd szerelme nevét nyögve élvezett kettejük közé. Jong, egy perccel később követte partnerét, ám még mielőtt elment volna, gyorsan kihúzódott párjából, hogy ne okozzon neki a későbbiekben kellemetlenséget. Száját Kyungsoo neve hagyta el, mikor a fehér, ragacsos nedűt a lepedőre engedte.
Fáradtan dőlt, pihegő kedvese mellé, majd magához húzta az említett személyt. Egymáshoz bújva vándoroltak, a gyönyörű álmok mezejére, ahol ugyanúgy szerették egymást, mint a valóságban is.
Ekkor töltötték el az első szenvedélyes éjszakájukat egymással.
***
Eltelt egy év, Kyungsoo pedig meglátogatta orvosát, a szokásos rutin vizsgálatra, de nem számított rá, hogy olyan hírrel tudnak neki szolgálni, amilyet kapott. Ugyanis kiderült, hogy egy műtét segítségével, visszanyerheti látást. Soo mindennél jobban vágyott arra, hogy újra lásson, de az ilyen orvosi beavatkozás, ugyanúgy ahogy a többi, ez sem maradhatott kockázat nélkül. A műtét az életébe is kerülhet, viszont Kyungot ez nem nagyon zavarta. Örült neki, hogy van egy esélye az újbóli látásra. Ám nem gondolta, hogy ez egy nagyobb vitába torkollhat.
A vizsgálatra Baekhyun kísérte el, és a hazafelé vezető úton, legjobb barátja beszámolt neki, milyen lehetőséget kapott. Baek örült a hírnek, de rettenetesen féltette barátját, és tudta, hogy Jongin, ebbe, nem biztos, hogy bele fog menni.
Miután haza értek, a szőke távozott, magára hagyva a párost. Soo, Jongnak is elmesélte, hogy mit mondott neki az orvos, aki ezen kiakadt, és nem akarta, hogy szerelme belemenjen ebbe, bár ez érthető volt, hiszen senki nem szeretné elveszteni, a számára legfontosabb személyt.
Az volt az addigi legcsúnyább vitájuk. Ugyan volt, hogy összekaptak valamin, viszont még soha nem kiabáltak egymással. A veszekedés vége az lett, hogy nagy nehezen bár, de a pár megegyezett abban, hogy hajtsák végre a műtétet.
Egy hónappal később, egy kreol bőrű férfi ült idegeskedve, a kórházi váróteremben. A műtőben éppen, a számára legfontosabb ember látásáért és egyben életéért küzdöttek.
Több órás várakozás után egy fehér köpenyes nő lépett ki, az ominózus helység ajtaján, egyenesen Jongin felé tartva. Az említett, olyan gyorsan pattant fel a helyéről, mintha gombostűbe ült volna. A doktornő hosszú monológja után, a fiatal férfi megkönnyebbülten sóhajtott egyet. A műtét sikerült, Kyungsoo, pedig életben van. Pár óra múlva a várakozó férfi, beléphetett szerelme kórtermébe, ahová elhelyezték a műtöttet. Az említett szemét, egy fehér anyag borította, de szuszogásából ítélve, még mindig az altató hatása alatt volt.
Egy hét telt el a beavatkozás óta, és Kyungsooról végre leszedték a kötéseket. Az egész úgy zajlott, hogy az orvos Soo háta mögött állt, és úgy távolította el a fehér fáslit, Kyunggal szemben pedig, kedvese volt. Mikor az idősebb szemét nem takarta semmi, kinyitotta azokat, fehér elmosódott képet látva. Sűrű pislogásba kezdett, így egyre tisztult látása. Mert pontosan így volt, végre újra látott. Amikor már viszonylag tiszta volt az előtte kialakult kép, egy alakot vélt maga előtt felfedezni, Egyből tudta, hogy az nem más mint Jongin. Végigfürkészte a tökéletes arcát, kreol színű bőrét, dús ajkait, szinte már fekete szemeit, melyekben a remény tüze pislákolt, fekete hajkoronáját, és megállapította, hogy Jongin tökéletes.
- Jongin.- mondta, majd könnyek száguldottak végig arcán, ahogy szerelme nyakába ugorva, csókolta meg a férfit.
- Látsz engem?- kérdezte a letámadott a csók után, és már az ő szemeit is könnyek hada áztatta. A feltett kérdésre, csak sűrű bólogatás volt a válasz. A doktornő pedig, közben távozott a teremből, magára hagyva ezzel a párost.
- Nagyon örülök neki, szeretlek Kyungsoo.- csókolta meg az idősebbet.
- Én is téged, Jongin. Köszönöm, hogy végig mellettem voltál, köszönöm, hogy szeretsz, és, hogy vakon is szerettél. És köszönöm, hogy te voltál számomra a suttogás a sötétben. Nagyon, nagyon szeretlek, és örökké szeretni foglak.- mondta, majd újra egy szenvedélyes csókban forrtak össze.
Kyungsoo akkor látta először, a fiatalabbat és akkor kezdődött életük legboldogabb időszaka.
Mert nincs is szebb, az önzetlen és kitartó szerelemnél.
